A szó jó értelmében rokonuk volt a víz, a levegő, a föld, az állatok, a növények… Egy nagy egységben éltek mindezzel, és a fa kérge, a lábuk alá kerülő kő, az égen úszó bárányfelhő, a medve vagy a szálló madár is családtag volt. Érezték mindezt a lehető legtermészetesebben, normális dolog volt ez, nem vita tárgya, nem elmélkedtek fölötte, egyszerűen elfogadták.

Nemere István: Táltosok és sámánok