Halál

Halál

Halál behatolása

A halál a hason keresztül hatol az emberbe. Az akarat résén át. Ez a terület az ember legfontosabb és legérzékenyebb része. Ez az akarat területe, és a terület, amelyen át meghalunk. A varázsló úgy hangolja akaratát, hogy a halál elragadhassa, és aztán amikor ellapult, és ritkulni kezd, rendíthetetlen akaratával újra saját személyévé gyúrja a ködöt. A varázsló, ahogy öregszik, és gyengül, akarata fogyni kezd, s elkerülhetetlenül elérkezik a pillanat, hogy képtelen többé parancsolni neki. Akkor már nincs semmije, amit szembeszegezhetne halála nyugodt erejével, s halálában élete ugyanolyanná válik, mint társaié – végtelenbe ritkuló köddé.

Két állapot

A halálban két állapot követi egymást. Az első az elsötétülés. Ez jelentéktelen állapot. Ilyenkor az ember mindent könnyednek és kellemesnek, boldognak és tökéletesnek érez. A második fok az, ahol az ember ténylegesen szembe kerül a halállal. Egy pillanatig tart – úgy találjuk, valahogy ismét önmagunk vagyunk; ekkor ront ránk a halál csendes dühvel és erővel, hogy semmivé foszlassa életünket.

Társ

A halál örökös társunk. Mindig a bal oldalunkon van, karnyújtásnyi távolságra. Mindig figyel, egészen addig a napig, amikor megérinti az embert. Ha az ember türelmetlen, forduljon balra és kérjen tanácsot a haláltól. A halál az egyetlen bölcs tanácsadónk.

Kinézete

A halál nem emberhez hasonló, inkább jelenléthez. Azt is mondhatjuk, a semmi, és mégis minden. Mind a kettő igaz. A halál olyan, amilyennek akarjuk, teljesen személytől függő. Akármi lehet.

Hely

Minden harcosnak van egy helye, ahol meghal. Ez választott helyszíne, melyet felejthetetlen emlékek járnak át, ahol titkok tárulkoznak fel neki, s ahol személyes erejét tárolja. A harcosnak, ha erőt szerez, kötelessége választott helyére visszatérni, hogy ott elraktározza. Eljuthat oda gyalogszerrel, vagy oda álmodhatja magát. Végül pedig, amikor ideje lejárt ezen a Földön, amikor érzi a halál érintését a bal vállán, szelleme, mely mindig kész, elszáll választott helyszínére, s ott a harcos eljárja a haláltáncát. Minden harcosnak van saját formája, erő-tartása, melyet élete során fejleszt ki. Egyfajta tánc ez. Mozdulat, melyet személyi erejének hatására tesz. Ha a haldokló harcos ereje kicsi, tánca rövid lesz, ha ereje nagy, tánca csodálatos. De függetlenül attól, hogy kicsi-e az ereje vagy nagy, a halálnak meg kell állnia, és megnéznie az utolsó kiállást. A halál nem tudja elvinni az élete művét utoljára összegző harcost, amíg tart a tánc.

Forrás: Carlos Castaneda könyvei