Egy jó gazdasszony ablakában volt két mag. Egy napon a szél elrepítette őket, és nagyon távol értek földet egymástól. Az egyik dús, jó földet kapott, a másikat egy sziklarepedésbe dobta le a szél. Egyszer levelet váltottak.

A szerencsés fa levelében ez állt: “Én jó földben kaptam helyet, hideg szél nem nagyon fúj, nem panaszkodhatok.”

A szerencsétlen fa válasza ez volt: “Engem alig maroknyi föld táplál, hideg szelek gyötörnek, én sokat panaszkodhatok. Biztos vagyok benne, hogy teneked lesz gyümölcsöd, de nekem ez az utolsó nyaram. Ég veled, barátom.”

(Ez a mese jutott eszébe egy tizenegy éves kisfiúnak a boldogságról.)