A globális ayahuasca-közösségben széles körben elfogadott gondolat, hogy a gyógyító főzet, mely a „lelkek indájának” is nevezett növényből készül, valójában egy intelligens entitás. Egy európai eredetű, modern, utazó sámán, aki Londonban, Ibizán és az ausztráliai Byron Bayben tart ceremóniákat, így fogalmazott: „Az ayahuasca képviseli a természet saját intelligenciáját, ami napjaink krízishelyzetében ki kellett hogy lépjen az erdőből, hogy magasabb szintű tudatosságra taníthassa az emberiséget.” Eszerint azzal, hogy kilép a dzsungelből, az ayahuasca célja az, hogy a modern civilizációval kapcsolatba lépve esélyt adjon a „nyugati” berendezkedésű embernek arra, hogy érzékelésén és életmódján úgy változtathasson, hogy azt a természet elveivel összhangban legyen képes újratervezni.(…)
Az utóbbi néhány évtizedben az ayahuasca üzenete szépen lassan egyre távolabb jutott az őserdőből, sikeres útja egészen az iparosodott civilizáció központi világvárosaiig vezetett. Itt viszont már nemcsak antropológusok, botanikusok és hippik foglalkoztak vele, hanem felkeltette a tehetős elit, a szoftverfejlesztők, sikeres vállalkozók és általában a kreatív réteg figyelmét is. Reményteli a gondolat, hogy az ayahuasca valahogyan tényleg az őserdő érző lelkét reprezentálja. Ahogyan a gyógyító főzet köré egyfajta globális diaszpóra-hálózat alakul ki, az ayahuasca átadja ősi tudását az emberi fajnak. Nem csak egytől egyig meggyógyít minket, de vissza is tereli az emberiséget helyes és közös útjára, az ökológiai szempontból egészséges látásmód, rugalmasság és a harmonikus egyensúly ösvényére.
Daniel Pinchbeck, Sophia Rokhlin: A lélek indája (Metropolis, 2020)