Nézzen a világára…

Csak kóvályognak a szarborította ketreceikben, a szilikon kijelzők álomvilágában élve! Kirajzanak… mint a férgek, a neon toronyházaikból és sokasodnak a kurvák és hazug próféták álomvilágában. Árnyékuk a neon toronyházak falára vet ördögi korrajzot a vakuk villogásában!

Mindegyikük csak hízik és zabál, többet, többet, még többet! Mindgyorsabban zuhanva a mélybe, a pokol tüze felé, ahol majd füstöt és kénkövet hánynak sugárban…

Nézze…

Nézze, miként ajnározzák saját magukat digitális eredményekért! Milyen büszkék az eredményeikre… A belsőégésű motorra… Az atombombára… A demokráciára.

Az akarat mindig behódol a kényszerítő erőnek, már a zigótáknál is! …így tudni lehet, hogy ki az, aki továbbörökít! És nézze… Nézze, hogy hova jutottak! Nézze, ahogy az emberiség újra és újra saját pusztulásáért dolgozik!

Hurrá, a szabad akaratnak!
Hurrá!

Egy halom majom, amely az égő hegyre mászik hogy ne fulladjanak bele az árvízbe! Sáskaként rajzzák körül a Földet, gyorsabban és gyorsabban, míg a légkör tűzbe nem borul!

És maga azt hiszi, megmentheti őket?

Nem…
Nem, nem, nem…

„Annakokáért azokban a napokban keresik az emberek a halált, de nem találják meg azt… és kívánnának meghalni, de a halál elmegy előlük.”

Ha annyira szereti őket akkor imádkozzon, hogy gyors véget érjen az Antropocén kor.

– Barend

Gaia
Fordítás: milren