Fiatal költőnő, szül. 1866. dec. 18. Pécsett (Baranyam.); rendkívüli tehetséggel megáldott gyermek, ki 14 éves korában 1881. febr. 7. önmaga vetett végett életének, a nélkül, hogy környezetének csak sejtelme is lett volna gyászos elhatározásáról és a nélkül, hogy annak oka feltárúlt volna a tett elkövetése után. Irodalmi hagyatékában bátyja egy kötetke kéziratot talált, költeményeket, a miknek hangulata megdöbbentően sötét világnézletről tanuskodik; de a melyek oly költői erővel vannak megírva, hogy alig hihető el, hogy egy 14 éves gyermekleány agyának és szivének termékei; ezekből nyolcz költeményt a Pécsi Figyelő (1881.) és a Fünfkircher Zeitung is közölt német fordításban egyeseket; a Pécsi-Baranyai Hirlap (32. sz.) egyet és Faylné hármat.

Jegyei: K. I. Pécsi Figyelő 1881. 7., 8. sz.

Családomnak (búcsúlevél)

A legelső lenne megmondani az okot, de erre képes nem vagyok, mert magam sem ismerem!
Szívem nagyon forró kezd lenni, azt akarom lehűteni!
Leveleimet mindjárt kézbesítsétek, akinek szól.
Éljetek boldogul!
Ha fölmentek az iskolába, mondjátok meg, hogy minden leányt csókoltatok; ha lehet, jöjjenek le a temetésemre.
Benneteket pedig áldjon meg az Isten jobban, mint azelőtt!

[1881. febr. 7. Pécs]

–