1887.
Ült a folyóparton. Nézte a kék eget, amelyen habos bárányfelhők rohangálva, egymással versenyezve habzsolták a nap sugarait. Nézte a vizet, az apró hullámokon ugráló csillogást, a nagyobb hullámok méltóságteljes halálát, ahogy a partnak ütközve semmivé porlottak. A túlparton ezerféle növény, burjázó zöld vadon. Elképzelte a bújó őzet, a vonuló szarvast, a rémülten menekülő nyulat, a vadászó rókát és görényt. Ismerte őket. Érezte lába alatt az avar picit pattogó ropogását, az arcába tapadó ökörnyálat, a som fanyar ízét. A remegő víztükör fölé hajolt, élvezettel szürcsölte a vizet. Tarkóját barátságosan simogatták a napsugarak. Apró szellő hűsítette átizzadt testét. Örült az életnek. Megfordult a szél, orrába vágta a távoli bőrgyár keserű-csípős szagát.

1987.
Ült a folyóparton. Nézte az eget, a rohanó felhőket s a vonuló füstcsíkokat. Nézte a töményzöld vizet, a benne lebegő moszatszigeteket, hínárerdőket. A túlparton ritkás facsoport, néhány vakondtúrás. Szeretett volna megfürödni, kívánta a vizet. De hát a tiltó táblák…

2017.
Ült a folyóparton. Nézte a szürkeséget, maga előtt és maga fölött, a szürke betonerdő a távolban már eltakarta a földbe hanyatló napot. A túlparton ványadt bokrok, hangyaraj lakmározik egy üregi nyúl teteméből. Undorodva köpött maga elé, a benzineskannák, autógumik, papírdarabok rohadó útvesztőjébe.

2037.
Ült a folyóparton, nézte a lassú lávaként hömpölygő szennyet, orrában érezte a mindent belepő szagot, partra vetett halak, orsóvá csavarodott giliszták, a megégett fű nyomasztó bűzét. A túlpart szikes talaján néhány apró rágcsáló vonszolta magát.

2047.
Ült a folyóparton. Nézte a habzó, bugyborékoló fekete erecskét, a túlparti sivatagban a halvány nap által megvilágított rikító csontmaradványokat.

2052.
Elég volt – sóhajtott fel -, és letépte az oxigénmaszkot.

William Scoresby felfedezőt, 1820-ban Gröndland partjaihoz érve, ilyen látvány fogadta:

A Figyelő úgy működik, mint egy antenna. Megmutatja az embereknek a világvégét újra és újra és újra! Egészen addig, amíg el nem fogadják!

A teljes pusztulás valószínűsége egyre nagyobb lett. Úgy akartuk meggátolni, hogy megmutatjuk. Jól rájuk ijesztünk, mert hát minden értelmes embert tettekre sarkall a tudat, hogy megsemmisülhet mindaz, ami kedves számára. Úgy mentem meg a civilizációt, hogy megmutatom a bukását.

De vajon hogyan fogadták ezt a látomást? Hogyan reagáltak az emberek a közelgő vég lehetőségére? Jól behabzsolták, mint egy csokis eklert! Nem rettegtek a végtől, hanem újracsomagolták. Feltűnt videójátékokban, sorozatokban, könyvekben, filmekben, az egész világ keblére ölelte az apokalipszist és önfelett örömmel rohanni kezdett felé.

Eközben a Földetek a pusztulás útjára lépett. Egyszerre probléma nálatok az elhízás és az éhezés. Hogy lehetséges ez? Kezdenek eltűnni a méhek és a pillangók, olvadnak a gleccserek, rohamosan szaporodnak az algák, egyre csak jönnek a vészjósló jelek, de ti nem veszitek az adást! Minden egyes percben ott rejtőzik egy jobb jövő lehetősége, de ti nem hisztek benne. És mivel nem hisztek benne, nem tesztek semmit azért, hogy valóra váltsátok! Ezért kitartotok a szörnyű jövőnél és megadjátok magatokat neki, egy okból kifolyólag: a jövő semmilyen erőfeszítést nem igényel tőletek a jelenben.

Nix, Tomorrowland

Fiatal költőnő, szül. 1866. dec. 18. Pécsett (Baranyam.); rendkívüli tehetséggel megáldott gyermek, ki 14 éves korában 1881. febr. 7. önmaga vetett végett életének, a nélkül, hogy környezetének csak sejtelme is lett volna gyászos elhatározásáról és a nélkül, hogy annak oka feltárúlt volna a tett elkövetése után. Irodalmi hagyatékában bátyja egy kötetke kéziratot talált, költeményeket, a miknek hangulata megdöbbentően sötét világnézletről tanuskodik; de a melyek oly költői erővel vannak megírva, hogy alig hihető el, hogy egy 14 éves gyermekleány agyának és szivének termékei; ezekből nyolcz költeményt a Pécsi Figyelő (1881.) és a Fünfkircher Zeitung is közölt német fordításban egyeseket; a Pécsi-Baranyai Hirlap (32. sz.) egyet és Faylné hármat.

Jegyei: K. I. Pécsi Figyelő 1881. 7., 8. sz.

Családomnak (búcsúlevél)

A legelső lenne megmondani az okot, de erre képes nem vagyok, mert magam sem ismerem!
Szívem nagyon forró kezd lenni, azt akarom lehűteni!
Leveleimet mindjárt kézbesítsétek, akinek szól.
Éljetek boldogul!
Ha fölmentek az iskolába, mondjátok meg, hogy minden leányt csókoltatok; ha lehet, jöjjenek le a temetésemre.
Benneteket pedig áldjon meg az Isten jobban, mint azelőtt!

[1881. febr. 7. Pécs]

–

Ha a tőke lesz a bálványunk, és az emberek döntéseit a pénz utáni vágy határozza meg, ha ilyen gazdasági renddel vesszük körbe magunkat, akkor tönkretesszük a társadalmat. A közösséget. Mert így modern kori rabszolgaságra ítéljük az embereket, szétromboljuk a testvériséget, és egymás ellen hergeljük a népeket.

I. Ferenc pápa

Légy csak magad, ne fuss az istenekhez,
A végtelenbe lökve – járj magad.
Az ember a tömeg zajába elvész,
De a magány habtengerén szabad.

Légy csak magad te, a magány igazság,
Szakítsd el az álság ruházatát,
Az ember itt magába vívja harcát,
Nem jön segítni őt hazug barát.

Légy csak magad, a harc, s veszély között.
Küzdj, s vessz el úgy, mint a hajótörött,
Ki fuldokolva csap le a habokra.

S egy óceánnal száll ki zordonul
S büszkén vesz el, amíg a víz lenyomja,
Mert rája mégis egy tenger borul!

Iron Maiden: Live after death

H. P. Lovecraft’s The Nameless City:

„That is not dead which can eternal lie
Yet with strange aeons even death may die.”

azaz…

H.P.Lovecraft: Névtelen város

„Meghalni nem halhat meg az, mi örökké áll,
számtalan korok során enyészik a halál.”
(ford. Kornya Zsolt)

A pillanatok elvesznek az időben, mint könnyek az esőben.

Roy Batty / Blade Runner

Tudjátok, nem szívesen mondom ezt ki, de volt idő, amikor ti voltatok a legjobbak. Talán még most is ti vagytok. De semmi sem tart örökké. Bármennyire fáj is, a jövő már nem a miénk. Sajnálatos módon, őskövületek vagyunk.

Barney Ross / The Expendables 3