Lényeges dolog, hogyan lehet a világok közötti hasadékba kerülni, és hogyan lehet átlépni a másik világba. Két világ között szakadék van, de létezik egy olyan hely, ahol a két világ fedi egymást. Ott található a hasadék. Nyílik és csukódik, akár a szél csapkodta ajtó. Ahhoz, hogy odajusson, az embernek edzenie kell az akaratát. Úgy mondhatnám, hogy leküzdhetetlen vággyal és eltéríthetetlen elszántsággal kell rendelkeznie. Csak a saját akaratából, mindenféle segítség nélkül – legyen az valamilyen hatalomé vagy emberé – juthat oda. Magának kell rájönnie, mikor jön el ez a pillanat, amikor a teste kész az utazásra. Ezt a percet a végtagok megállíthatatlan remegése és erős hányás jelzi. Az ember sem aludni, sem enni nem tud, szinte elfogy. Amikor nem szűnik a görcsös öklendezés, akkor készen áll az útra, és akkor a világok közötti hasadék megjelenik a szeme előtt, akár egy hatalmas ajtó. Amikor a hasadék megnyílik, az embernek át kell csusszannia rajta. Nehéz meglátni, mi van ezen a határvonalon túl. Homokviharszerű szél kavarog. Ott az ember bármilyen irányba elindulhat. Akarata erősségétől függően az utazás lehet hosszú vagy rövid. Az erős akaratú ember útja rövid, viszont a határozatlan, gyenge emberé hosszú és ingatag. Az utazás végén az ember elérkezik egy fennsíkra. Tisztán ki lehet venni a részleteit ennek a sík terepnek. A szél által lehet felismerni, mely ott még erősebben, erőszakosabban, hangosabban üvölt és kavarog. A fennsík tetején található a másik világ bejárata.
Ott van a világokat elválasztó hártya; a halottak zaj nélkül át tudnak haladni rajta, de nekünk egy kiáltással kell áttörnünk. A szél összeszedi erejét, ugyanaz a rakoncátlan szél, mely a fennsíkon fúj. Amikor elég erőt gyűjtött, akkor kell az embernek kiáltania, és a szél áttaszítja őt a másik világba. Itt kell akaratának hajthatatlannak lennie, hogy ellen tudjon állni a szélnek. Az embernek csak egy gyengéd taszításra van szüksége, arra nincs, hogy a szél elfújja a másik világ végébe. Ha már a másik oldalon van, körül kell néznie. Akkor van szerencséje, ha a közelben, nem messze a bejárattól talál egy segítőt. Ekkor az embernek segítségért kell folyamodnia. Saját szavaival kell kérnie a segítőt, hogy tanítsa őt. Ha a segítő beleegyezik, ott helyben megöli az embert, és akkor tanítja, amikor halott. A segítő lehet nagy diableró, de legtöbbször csak kisebb brujo, aki nagyon keveset tud tanítani. A kérést azonban sem neked, sem nekik nem áll a hatalmukban visszautasítani.
Visszatérés után nem lesz ugyanaz az ember, aki volt. Újra el kell menni, hogy gyakran találkozzon az ember a segítőjével, majd egyre messzebb kell vándorolni a bejárattól, amíg egy nap elér oda, ahonnan az ember nem tud visszatérni.
–
Forrás: Carlos Castaneda könyvei