Vecserovszkij bevezette a Homeosztatikus Világegyetem fogalmát (éppen ezt az archaikus és költői szót használta). „A Világegyetem megőrzi szerkezetét” – ez volt kiinduló alapigazsága. Szerinte az energia-megmaradás és az anyagmegmaradás törvénye csupán egyedi megnyilvánulásai a szerkezet megőrződése törvényének. Az entrópia növekedésének törvénye ellentmond a Világegyetem homeosztázisának, s éppen ezért részes nem általános törvényszerűség. Ezt a törvényt egészíti ki az értelem állandó újratermelődésének törvénye. E két résztörvénynek az összekapcsolódása és egymás elleni harca biztosítja végül is a szerkezet megmaradásának általános törvényét.

Ha csak az entrópia növekedésének törvénye létezne, a világegyetem szerkezete eltűnne, eluralkodna a káosz. Másrészt, ha létezne vagy ha csak túlsúlyban lenne az állandóan korszerűsödő és mindenható értelem, megbomlana a világegyetem homeosztázis adta szerkezete. Természetesen ez nem azt jelentené, hogy a világegyetem jobb vagy rosszabb lenne, egyszerűen más lenne, a homeosztatikusság törvénye ellenére, miután az állandóan fejlődő értelem előtt csupán egy cél állhat: a Természet természetének megváltoztatása. Éppen ezért a Világegyetem Homeosztázisának lényege az entrópia növekedése és az értelem fejődése közötti egyensúly fenntartásában van. Ezért nincs és nem lehet szupercivilizáció, mivel a szupercivilizáción éppen hogy azt az értelmet értjük, mely olyan szintig fejlődött, hogy már kozmikus méretékben felülkerekedik az entrópia növekedésének törvényén. S mindaz, ami most velünk történik, nem más, mint a Homeosztatikus Világegyetem első reakciója arra a fenyegetésre, hogy az emberiség szupercivilizációvá válhat. A világegyetem védekezik.

Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Egymilliárd évvel a világvége előtt (részlet)