De ő sem volt boldog. Pusztán a felfüggesztett boldogtalanság állapotában leledzett, és az nem marad mindig felfüggesztve, a felfüggesztés nagyon könnyen véget érhet.(…) És amikor megszűnik a boldogtalanság felfüggesztése, akkor csak annál keményebben sújt le, mert egyszer már felfüggesztették. Jobb kezdetektől fogva úgy élni, hogy az ember megszokja a boldogtalanságot. Jobb semmit sem elfogadni, mint kockáztatni, hogy az ember elveszít valamit.

Peter Marshall: Nincs helyed a temetőben (részlet)