A halál itt úr pediglen nem lesz.
Elesett bajtársak fedetlen teste immár eggyé válik. Eggyé a szél hangjával a Hold fátyol fényével.
S mire csontjaik semmivé porladva elvészni látszanak e bolygó felszínéről, csillagpalást borítja tovatűnt testüket.
Az őrülettel küzdünk mégis józanul cselekszünk. Elsüllyedünk a tengerek mélyén, de felemelkedünk.
Szerelmeseink bár elvesznek a ködben, szerelmükre az örök lét reménysugara vár.
A halál pediglen nem leszen úr.